Tíz év. Egy évtized. Fél generáció. Eszméletlen sok idő telt el. Mégis most egy pillanatnak tűnik. Emlékszem milyen gyermeki örömmel töltött el, hogy vállalkozó leszek. Bemegyek az Ügyvédi Irodába az akkori üzlettársammal, aláírok pár papírt, kifizetek néhány százezer forintot és bumm: Kft. tulajdonos vagyok. Mennyire menő
már!
Nagyon rég emlékeztem vissza erre a pillanatra. Tudom: már húszévesen is a „Magam” Ura szerettem volna lenni. Elegem volt az olyan főnökökből, akik nem motiváltak, nem tudtam tisztelni Őket és tanulni sem igazán. Egyszerűen azt éreztem, hogy valami több kell. Többet érdemlek. Több jár Nekem. Többet ér a jövőm! Pénzt, elismerést, autót, házat szeretnék. Úgy éreztem (még, ha rövid időre is), hogy enyém a világ, mindenre képes vagyok és Ide Nekem az oroszlánt is! A büszkeséggel persze, megjött az egó is. A buktatókkal és a tanulópénzekkel pedig az alázat is.
Rengeteg minden változik 10 év alatt. 10 éve még nem gondoltam volna, hogy pont most leszek (ha a Jóisten is megadja) Apa. Pont a 10 éves jubileumon. Erre igazán büszke lehetek. 10 évből sok mindenből kijutott. A jó ügyfélből, akit alig várok, hogy jöjjön hozzánk kávézni, akivel örülök, ha néhány kedves szót válthatok vagy megbeszélhetjük a nagyvilág éppen aktuális búját-nyavalyáját. A rossz ügyfélből, aki megedzett lelkileg és testileg, nem egyszer rossz, néha kibírhatatlannak tűnő órákat okozva. Ezektől erősebb lettem. Persze, lehet hova fejlődni. Mindig van feljebb. Sok jó munkatársat ismertem meg, akivel valamivel több lettem és remélem Ők is többek lettek valamivel általam és a cég által. Igen, voltak olyanok is, akiket ma már gyorsabban elküldenék melegebb éghajlatra. Voltak ebben a 10 évben jobb és rosszabb időszakok. Talán az utóbbi pár év inkább utóbbiak közé tartozik. Valami olyasmihez tudnám hasonlítani, mint a folyamatos borongót idő, amit néha átvilágít a nap, de utána megint borús lenne. De ha összegezném az elmúlt 10 évet, akkor mindenképp inkább tele van az a bizonyos pohár. Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Arra a rengeteg munkára, ami sok éve rója az utat a céges autókon. Vagy a rengeteg reklámfelületre, ami közelebb hozza az ügyfelet a vállalkozóhoz. A reklámeszközökre, amivel a vállalkozás meg tudja mutatni magát egy kiállításon. Hiszek abban, hogy a munkáink által tudtuk segíteni az ország vállalkozóinak a bevételszerzésben és a vevőknek is megfelelő jó vállalkozásokat találni, akikben megbízhatnak. Végső soron az a cél, hogy a munkánk által jobbak és erősebbek legyenek a cégek, amelyek több profitot tudnak termelni, jobb fizetéseket tudnak adni a munkatársaknak, akik így többet tudnak fogyasztani. Végső soron így az állam is jobban jár: jobb minőségű szolgáltatásokat tud adni: Jobb utakon utazhatunk, jobb ellátást kapunk a kórházban, jobb lehet az oktatás stb. Tudom: „Úgy érezzük, hogy csak egy csepp vagyunk a tengerben. „Anélkül a csepp nélkül, azonban sekélyebb lenne a tenger.” (Teréz Anya) Rengeteg vállalkozás van Magyarországon, de ha csak néhánynak is segíteni tudtam: már megérte!
Mit szeretnék a következő tíz évben? Több vállalkozást hozzásegíteni ahhoz, hogy sikeresebb legyen. Szeretnék még több olyan kollégával együtt dolgozni, akiknek meg tudom tanítani, hogy egyenesen, nem egymást taposva is lehet korrekten, segítőkészen, tisztelettudóan előrébb jutni az életben. Szeretném a születendő fiamnak megmutatni: Igenis lehet egyenesen, etikusan, megbízhatóan és jómódúan működtetni egy vállalkozást és közben „embernek lenni mindég, minden körülményben” (Arany János).
Budapest, 2024. 03. 12.
Tóth Krisztián
ügyvezető
Jólnyomjuk.hu
